Fotó: Fotóház – MBMoncsi
Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos – tehát – izé,
hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően
Istené vagyok, tudom, de harmincöt évem áldja aggodalmadat – Bocsásd
meg hát kudarcom, amiért gyáván gördülnek feléd a viszont jó szavak!
Dackorok fékezték olykor nyelvemet, szerelem ért, láttam haldoklókat,
unokát is adtam már neked és emlékszem, hiába szégyelltelek az iskola-
busznál, tagadhatatlanul szerettelek. Csak, ha rólad kell beszélnem vagy
neked, akkor csendesedem el, még a verseimet is csak előtted rejtegetem,
mert néha úgy érzem – te mindent tudsz és látsz, akár az ég,
mely fenségessége dacára, hozzád képest giccses semmiség.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Kőmüves Klára
