Kőmüves Klára : bevallhatatlan/ok

Fotó: Fotóház – MBMoncsi

 

 

 

 

 

Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos – tehát – izé,

hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően

Istené vagyok, tudom, de harmincöt évem áldja aggodalmadat – Bocsásd

meg hát kudarcom, amiért gyáván gördülnek feléd a viszont jó szavak!

Dackorok fékezték olykor nyelvemet, szerelem ért, láttam haldoklókat,

unokát is adtam már neked és emlékszem, hiába szégyelltelek az iskola-

busznál, tagadhatatlanul szerettelek. Csak, ha rólad kell beszélnem vagy

neked, akkor csendesedem el, még a verseimet is csak előtted rejtegetem,

mert néha úgy érzem – te mindent tudsz és látsz, akár az ég,

mely fenségessége dacára, hozzád képest giccses semmiség.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 605 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))