Tóth Zita Emese : Lábjegyzet

Fülembe suttogok a múltból, mint mester,

hogy a gyűlölettel is lehet éltetni

és a szeretettel is ölni,

ahogy megfojt bármelyik érzelem,

és két kezemmel szorítom a torkom,

kékül az arc, düllednek a szemek,

tudod, néha szimplán csak elveszítelek,

és nagyon mélyen alszom, ne ébressz fel,

most nem jó, képzelet a világ,

a rend a rendetlenséggel karöltve jajong,

szívet bont a masni mellkasom felett,

ma még megértelek, holnap már leköp a tükör,

levegő után kapkodok, a jelen meggyötör,

a jövő ringat, meg az, hogy itt vagy.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.