Bonifert Ádám : Aki tud a szívemhez szólni

 

Hajolj le hozzám,

ha görnyedni lehúz a lét,

hajolj le hozzám,

add gyöngéden valami jelét

annak, hogy nincs magányos baj,

mert mindig van, aki megtalál,

és lehajolni akkor is akarj

ha szöges drótfal elébed áll.

 

Hajolj le hozzám,

ha kódolod, hogy megbántottak,

hajolj le hozzám,

söpörd össze kínját a gondnak,

hitesd el, hogy

ez is múlik, mint annyi más,

és ha a könnyem majd elfogy,

lehet sokféle folytatás.

 

Hajolj le hozzám,

hadd higgyem, hogy ott a helyed,

hajolj le hozzám,

míg fáradt énem összeszeded,

nincs választás,

ott lent reménnyel terád várok,

s ha nem jössz, nincs is semmi más,

amit helyetted megtalálok.

 

Hajolj le hozzám,

emeld fel fáradt fejemet,

hajolj le hozzám,

oszd meg velem az egedet,

fogadd el, hogy ahhoz, aki

ívvé görnyedt, földig kell hajolni,

s ha te nem jössz, lesz-e valaki,

aki tud a szívemhez szólni?

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.