Kiss Jánosné : FÉNYEK A GÖDÖRBŐL – AVAGY AZ EST SZERINTEM…

 

Na nézzük, hogy is volt?

Szóval kezdem a közepén, amikor a Tanár úr (egyáltalán nem szereti ezt a „tanárurazást", ugyanis rendszerint lemondó sóhajjal kijavít: „csak mondd, hogy Gyuri"…) mellém ült és azt mondta: 

„Írhatnál valamit a ma estér?l, lehet kritika is…" – hát, mondom, oké… majd szempilla csattogtatva hozzátettem:

„Gondolod, hogy alkalmas vagyok rá?" – de addigra szerencsére már fejben úgyis jegyzeteltem, a Tanár úr pedig félek, kezd kiismerni annyira, hogy ügyesen átlátott rajtam, és nem d?lt be az olcsó kérdésemnek, amit úgyis az egóm tett fel, így a válaszát akár át is ugorhatjuk…

 

Tehát, miel?tt bármi történne, leszögezem: az Est nekem szívügyem, így mindenkit figyelmeztetek, hogy ezen beszámoló er?sen szubjektív lesz, vagyis felel?sséget nem vállalok érte és a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadok el.

Persze, hogy az öntömjénezés vádja ne érhessen, igyekeztem a régi kapcsolataimat kihasználva egy kis plusz információt is nyújtani – amit lentebb közre is adok – ám ez annyira titkos, hogy meg kell kérjek mindenkit, csak éjjel olvassa el a takaró alatt, zseblámpával…

Íme, a teljes anyag:

 

„Magyarország, Budapest

2006. december 08.

 (A NASA titkos feljegyzései szerint)

 

Azon az estén – úgy 19.00 magasságában – különös fényforrást észleltek a m?holdjaink egy aprócska ország aprócska f?városából.

Egészen furcsa, zavarba ejt? jelenségnek voltunk szemtanúi: a fényforrások el?ször csak lassan gyülekeztek az Erzsébet tér egy meghatározott pontjára, majd egyetlen nagy fényforrást alkotva valami különös szertartásba kezdtek… sokáig döbbenten figyeltük a történéseket. A csoport négy szónoka szinte hipnotizálta a tömeget: szövegeket olvastak fel, amelyeknek gondosan utánanézve rájöttünk, hogy ezeket ?k prózának és verseknek hívják…

Egy ideig teljesen veszélytelennek t?ntek, ám hirtelen történt valami: egy Wéber nev? fényforrás belekezdett egy dalba… abban a pillanatban a sok fényes pont átalakult egy óriás fénynyalábbá, majd kitörve az ?rbe szinte elvakította a megfigyel?állomás tudósait.  Ez a jelenség csak feler?södött, amikor az arcsz?rzetet visel? szónok is énekelni kezdett: a fénycsóva, ha lehet tovább er?södött, és megsemmisített két m?holdat, ezenkívül letörte az intergalaktikus cirkálónk visszapillantó tükrét… a kár kétmillió dollár, de olyan jól szórakoztunk, hogy tulajdonképpen kit érdekel?"

 

Hát ennyi a titkos anyag.

Azt hiszem, hogy innent?l kezdve kénytelenek lesznek az én beszámolóm alapján is átélni az Est további részeit.

Ám miel?tt ez megtörténne, elöljáróban hadd mondjak el valamit:

A Héttorony nem egy egyszer? irodalmi magazin.

A Héttorony él.

A Héttorony er?s alapokon áll. Az aljzatbeton barátságból és szeretetb?l kevertetett, a falakat akarat és szakértelem tartja, és a tornyok a legnagyszer?bb becsvággyal nyúlnak az égig. Tudom, mert ott voltam a fogantatáskor (ne gondoljanak semmi erkölcstelenre!) bábáskodtam a születésénél, és végigizgultam az els? lépéseket… a Héttoronyban pótolhatatlan barátaim lettek – pedig én a barátság szót csak alapos okkal használom.

Jó a Héttoronyban lakni, jó büszkének lenni rá, és jó látni, hogy valóságosak vagyunk, hogy m?ködik valami egészen emberi ebben a hideg, számítógépes világban, mert elképeszt?, hogy valakit, akit sohasem láttam úgy ölelgetek az els? találkozásnál, mint bányász a h?ségpénzt – itt konkrétan Kisslakira gondolok -mert ISMEREM, mert figyelek rá ? is figyel rám, és nincs semmi giccs meg maszlag az egészben, csak színtiszta kíváncsiság és szeretet.

Nekem még mindig meglep? élmény volt visszahallani az írott szót. A többiekét nagyon élveztem, a sajátomban ezer hibát találtam, de mint utólag kiderült, a legtöbben ugyanígy voltak a saját m?veikkel.

A Gödörben egyébként szerintem meghajlik a tér és az id?, mert mindkett? kiszámíthatatlan: az egyik id?nként váratlanul megsz?nik, míg a másik rohan, szóval én ezt nem is értem…

Persze megint nem beszélgettem eleget, mert megint rohannom kellett a végén, de így is több volt, mint amit reméltem, és szeretném tudatni mindenkivel, hogy jó egy csapatban játszani Veletek, enyém a megtiszteltetés, és köszönöm, hogy újra találkozhattunk.

 

Szeretettel, Bridge

 

…ja, és ezúton közlöm, hogy igen, az én telefonom csörgött bele a mi kedves Fitó Icánk versébe, ami miatt halálosan szégyellem magam, és a telefonom nevében is elnézést kérek. (Még most is a sarokban áll, mert alaposan leszidtam… teljesen elnémult a sértettségt?l.) 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:07 :: Adminguru
Szerző Kiss Jánosné 66 Írás
Felber Brigitta Tímea.