Arany Tóth Katalin : Búcsú

žIndulnom kell…”
– mondod csendesen,
majd sietve búcsúzol,
hogy magamra hagyj
töredék perceink
emlék-képeivel

 

 

„Indulnom kell…"

– mondod csendesen,

majd sietve búcsúzol,

hogy magamra hagyj

töredék perceink

emlék-képeivel.

 

Fáradt karjaidból

lassan kibontakozom

(egy kicsit még hagyom,

hogy itt maradj

gondolataimon)

 

Lépteid gyorsulnak

– mégsem távolodsz…

Visszaszálló sóhajod,

lelkem köré

reményt fátyoloz.

 

Nézek utánad…

Elbátortalanodom…

 

Voltál… vagy… leszel…

(Jel maradtál Sorsomon)

 

Menj… csak menj…

Már várnak rád utadon.

 

2006. szeptember

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)