Arany Tóth Katalin : Bezárt a csend

Bezárt a csend,
s Te bölcsen
hallgatsz idebent,
Uram…

   

Bezárt a csend,

s Te bölcsen

hallgatsz idebent,

Uram…

Behunyt szemmel

követlek – keresem

Utam,

de léptem még

bizonytalan…

 

Egy kósza vágy,

mint lágy érintés

a testen,

még mellém szegül

szárnyát szegetten.

 

Ölbe veszem,

s ölelem, mint árvát,

kinek gyarló Sorsa

csak egy ábránd,

s mert fázik, mint

magányos lélek

az idegen testben,

ki még keresi helyét

az ismeretlenben…

Ölbe veszem hát,

legyen még

védelemben.

 

Válaszút

ez az alagút,

mely most még

sötétlik el?ttem,

ám messzir?l,

valami Fény dereng

a csendben,

s várja, hogy gyarló

kívánságaim

útjukra engedjem.

 

Voltam makacs

és engedetlen,

törekv?, „most" -ban él?,

örök érthetetlen;

voltam bánatnak

párja és könnyeknek

sebes árja…

– sosem feledem,

mikor még kúsztam

véres térdeimen…

(nem volt lépteimnek

párja, mert láncot vert

bokámra

az Út sz?k csapása)

 

S lettem e „most"-ban,

olykor a semmibe

mereng?,

kérdésre a választ

már csak magamban

keres?,

lettem egy eszmének

h?séges szolgája,

melynek lelkemben

épült fel imaháza.

 

Lettem mosolynak

cselédje,

kinek szívében a béke,

s kinek a vágy

már csak vendége,

mégis kimondhatom:

 

Bár bezárt a csend,

s Te csak hallgatsz

bölcsen, idebent,

s még léptem bizonytalan,

de behunyt szemmel is

követlek – kereslek,

Uram!

 

2006. december 20.

Legutóbb szerkesztette - Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)