meztelen harangozás a délután semmi mást nem csinálszcsak ülsz egy padonmár csupán annyit tudok róladhogy létezelészrevétlen nézlekmeztelen harangozás a délutána válladról leomló csendbenegyetlen parknyi sóhaj vagyokállok a mögötted torlódómozdulatlan térbenlevelek ágak közta mindenféle szélbennéma utasrostokló vonat a pad ahol ülszészrevétlen [… Tovább]
te ott én itt ülök s csak hallgatunk te ott én itt ülök s csak hallgatunkde féltjük a másikat mind a kettenlassan összeáll a sok-sok kis csöndb?lvalami végérvényes érthetetlen mikor már a szerelem sem elégs meglazulnak a szoros öleléseksemmi sem [… Tovább]
végül az utolsó kéz lábad elé ejti az els? koppanást mióta beverték az utolsó szegetazóta hallom a kalapács ütemétés erre a tempóra haladok mindener?mmel szívszakadva valahováés csak várok várok valamire vala-mire ami nem jön szorosan a hátad mögött állokkövetlek akár [… Tovább]
Ha egyszer gyönyör? leszek, anyámra fogok hasonlítani. Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja.Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeibenkifosztott tekintet, keze sörösüveg. Megáll. Nem vársenkire. Elészaladok. Apák elé bizony így szokás.Szemében alig maradt valami, ami én vagyok. Kedvelnemkellene, [… Tovább]
