Papp Für János Szerző
Vezetéknév
Papp
Keresztnév
Für János
9 év 8 komment

meztelen harangozás a délután

semmi mást nem csinálsz
csak ülsz egy padon
már csupán annyit tudok rólad
hogy létezel
észrevétlen nézlek
meztelen harangozás a délután
a válladról leomló csendben
egyetlen parknyi sóhaj vagyok
állok a mögötted torlódó
mozdulatlan térben
levelek ágak közt
a mindenféle szélben
néma utas
rostokló vonat a pad ahol ülsz
észrevétlen száguldasz bel?lem
egy ismeretlen állomás felé
követhetetlen robogsz
nyikorgó váltók
hoznak-visznek-cserélnek
sínjeiden kisiklik a várakozás
azt hiszem még itt vagyok
lakatlan arcomon
megváltozott minden menetrend
ereimben lüktet közelséged
szólnék indulnék feléd
de a roppant sorompó
megállít mindent
mindent kívül tart
ami most hozzád érhetne
érinthetetlen tested-anyagod
túl van a hétköznapi csodákon
ehhez én már kevés vagyok
elvérzik minden próbálkozásom
csak a pad marad
na meg a harangozás
rögzült ívek formák
melyek közül egyikbe sem illesz

vártam míg lehetett

9 év 11 komment

te ott én itt ülök s csak hallgatunk

te ott én itt ülök s csak hallgatunk
de féltjük a másikat mind a ketten
lassan összeáll a sok-sok kis csöndb?l
valami végérvényes érthetetlen

mikor már a szerelem sem elég
s meglazulnak a szoros ölelések
semmi sem tarthat már vissza minket
s a végén elcsendesülnek a léptek

nincs már érkezés csak mindig indulás
kifosztott tekintetben árválkodunk
szeretetlenül de mégis indulunk

utánad nézek te nem fordulsz felém
számban maradtak az utolsó szavak
amiket mondanom kellett volna még

9 év 17 komment

végül az utolsó kéz lábad elé ejti
az els? koppanást

mióta beverték az utolsó szeget
azóta hallom a kalapács ütemét
és erre a tempóra haladok minden
er?mmel szívszakadva valahová
és csak várok várok valamire vala-
mire ami nem jön

szorosan a hátad mögött állok
követlek akár a mozdulatlanságban is
vagy abban az irtó csöndben amit
itt hagytál a kalapácsütések közt
a szertefoszló harangozás nem segít
mert épp olyankor sírok

vagy lehet nem jó helyre álltam
talán eléd kellett volna de akkor
biztos lennék abban hogy ha én fordulok
azt hiszem belehalunk mind a ketten
na de mondjuk hogy megteszem
ezt a merényletet

ekkor mindenki hátrafordul
osztozunk arcod részleteiben
amíg be nem áll a végérvényes
csönd és a visszavonhatatlan sötét
végül az utolsó kéz lábad elé ejti
az els? koppanást

9 év 19 komment

Ha egyszer gyönyör? leszek, anyámra fogok hasonlítani.

Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja.
Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeiben
kifosztott tekintet, keze sörösüveg. Megáll. Nem vár
senkire. Elészaladok. Apák elé bizony így szokás.
Szemében alig maradt valami, ami én vagyok. Kedvelnem
kellene, ám csak szeretni tudom. Kézen fogom és csupán
annyit érzek, hogy haza jött valaki, valaki aki eddig még
nem volt az enyém. A kormányra csavart csíkos szatyorban
néhány üveg sör, talán sportszelet és valami összeroncsolt
szál virág. Eltámolygunk a házig, kerítésünk soha nem volt;
a sarki kocsma szépen épül. Anyám tereget, még nem vett
minket észre, háttal áll a sírásnak. Azt mondják szép kisfiú
vagyok. Ha egyszer gyönyör? leszek, anyámra fogok hasonlítani.
Majd apám vékonyka vállamra támaszkodik, összerogyok alatta,
megbotlik a lépcs?n, neki esik az ajtónak, mozdulatlan. Minden
olyan óriási lett körülötte. A szomszédok ablakaiban már égnek
a gyertyák. Feláll és elmosolyodik, mint ha csak játékból esett
volna el. Fogatlan szájában elkészül az éjszaka. Belefekszik az
ágyba, lábait felteszem. Zsebéb?l kiesik egy ötszázas, egy kevés
aprót még találunk mellé, miután kabátja zsebeit átkutatjuk.
Amikor anyám a szemembe néz, azt hiszem egy angyal vagyok.
Tenyerei közé veszi arcomat, ilyen szépen senki nem tud ölelni,
és csókja ma is lüktet homlokomon. Magához húz: – szeretlek
kisfiam. Fülembe suttogva gyönge hangja szólt. Karácsony este
volt.

Papp Für János Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.