Volt, mikor a szabadságot hittük odaát,
mert minden szép volt, ami messzi,
szögesdrótok fölé röpített csábítás,
és nem gondoltuk, hogy megcsömörlünk
a kóla-íztől, mi gyomrunk és gerincünk kikezdi.
Ma izzadja a gőgös test a pénzszagot,
legyilkolt indiánok és megcsonkított feketék
vérével habos sárban dagonyászik – és papol
a gyökértelen, mindent beindázó hatalom,
s röhög, hogy rátolja fuldokló népekre kövér fenekét.
Van itt minden, mi hazugság, pokolalj, undor gyönyör,
– hetvenhét főbűnre omoltak bábeli tornyok.
Míg a fondor mohóság lelket és világot gyötör,
csak vastagszik a pofabőr, csak üzekedik Lucifer,
s a kéjtrezorban majd gennybe fakadnak a torkok.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.17. @ 12:54 :: Dr. Vitéz Ferenc