Seres László : Tavaszra várva

A kinyilatkoztatás

kevés

ha fagy csipkéz rajtunk

s hamisan csikordul

szájból a szó

felfal sejtenként

s megvakít mint a hályog

fertőzött gondolatfoszlány

panelelem-semmit nem old meg

-mik voltunk

kik vagyunk

mivé leszünk

A sors használhat revolvert érvként hogy értsük

az okot okozatot

szükségszerűen

véletlenül

vagy érvet revolverként-

hogy többre sarkalljona hit és erő

Törvény nincs kőbe vésve

Minden mozgásban van

kívül és belül

nincs gát mely útját állná tavaszunknak

a szívben

ha indulnunk kell

Új álmok jönnek új ideálok csak a test a régi összetörten is

őrzi a reményt

mint az elvetett magaz életet

az ősi televényben

Legutóbbi módosítás: 2012.01.17. @ 13:26 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.