Maretics Erika : A kalapos

A szék még ?rzi meleged,

támláján télikabát,

ma otthagyom az asztalon

vacsoránk maradékát,

tükörnél porosodó levél halom,

a sarokban kalitka,

papagájom gubbaszt benne

elhagyatva.

Nem bírom, a négy fal szorít,

a leveg?t sajtolja tüd?mb?l,

szaladok az utcára szabadon,

a ház el?tt lassítok az iramon.

Astoriánál egy satnya, fiatal fa,

búsan oldalára d?l,

lelógó ágain

felejtett karácsonyi ég?.

Régiségbolt fölött elmosódó

felirat: Kalapos.

Eleven kép, szinte látom,

 a háború el?tt él?

id?s iparos

a pult mögött áll,

és egy körúton sétáló hölgy

betérve a boltba,

hatalmas csipkekalapot próbál.

Míg a járdán sétálok,

körülvesz a színes forgatag,

és én boldogan

adom át magam,

megnyugvást hozó

álmaimnak.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.