*
miért a papír az mi mégis megmarad(?)
grafitos görbe árkokat kapargatok
örökké barnuló zsírfoltos gondolat
miért a papír mivel szemem nyugtatom(?)
sós ízű összegyűrt eldobott szemétség
repedt tükreimet tisztára nyithatom
szükséglet törvénye az emberi dolog (!)
puha lett az is mi régen zöld lapu volt
ülve gondolkodok papírt pocsékolok
ím kényelmem tüzét lehelem testére
megöli hidegem hajlékom oltárán
fákat áldozva gyújt tisztító vesztébe
gyűrött senkiházi szétszakadt borzalom
sokszor én is csak egy szürke papír vagyok
kitépett léleklap elhagyott tűzfalon
sodrott magányában dohányos illatok
lassan haldokló szürke csonkká válnak
s a papírt mint embert várják a csillagok
Legutóbbi módosítás: 2012.01.25. @ 14:44 :: Thököly Vajk