Thököly Vajk : csak papírforma

*

 

 miért a papír az mi mégis megmarad(?)

 grafitos görbe árkokat kapargatok

 örökké barnuló zsírfoltos gondolat

 

miért a papír mivel szemem nyugtatom(?)

sós ízű összegyűrt eldobott szemétség

repedt tükreimet tisztára nyithatom

 

szükséglet törvénye az emberi dolog (!)

puha lett az is mi régen zöld lapu volt

ülve gondolkodok papírt pocsékolok

 

ím kényelmem tüzét lehelem testére

megöli hidegem hajlékom oltárán

fákat áldozva gyújt tisztító vesztébe

 

gyűrött senkiházi szétszakadt borzalom 

sokszor én is csak egy szürke papír vagyok

kitépett léleklap elhagyott tűzfalon

 

sodrott magányában dohányos illatok

lassan haldokló szürke csonkká válnak

s a papírt mint embert várják a csillagok

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk