*
Letarolt napraforgó-földek
sarában,
húsevő férfiak ujjlenyomatával
meztelen combomon,
felhorzsolt fehér számon
bánat ízével jöttem.
Bordáim közt friss, mélyülő seb,
sosem gyógyul, de csillapíthatja
szomorúságod.
Végy erős karodba, kéredzkedem,
mint gyermek vihar idején:
sírni nem mer,
csak halkan nyöszörög,
így alszom el én is,
vakmerő valósággá álmodom holnapunkat.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.29. @ 15:35 :: Báder Judit
