(átdolgozás)
Ágakra fagyott
tükörhöz
tapad a szél.
Nem érez. Rideg.
Csend van és hideg.
Zúzmara öleli a kéményeket
markában tegnapi a füst
háztetőket fojtogat
érzéketlen üveg- ezüst…
A múlt küszöbére meleg vetül.
Félek. Néma madár repül…
Nyomorékká vált az este
egy emlék kiabál
Belázasodott percekre
borogatást visz
a hallgatás…
Szemét zárva tartja a jelen.
Csendes a tél és idegen…
Legutóbbi módosítás: 2012.01.29. @ 15:51 :: Ruder Jana
