Marthi Anna : kisbetűk

 

vajon mi lehet bennem

ha mélyebbre kérdez

a kíváncsibb fél nézek

egészen szívig s ahogy

feldobog a fülbe mint

bugyogó forrás éppen

szülne kinyomja gond’

olvasást telepátiával

megsimogatom mi van

velem érzelmeim okát

vadul hallgat hunyász’

újra próbálom szelíddé

tenni s befele kérdem

mondd édes gazdám

szeretsz?

Legutóbbi módosítás: 2012.01.16. @ 21:25 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak