Böröczki Mihály - Mityka : A favágító

Apám előtte fontolt gödröt ásott,

a tuskó alját formázta az árok,

tört rönknek, ágnak nőtt e furcsa jászol,

épp odavaló, termetes akácból,

bús fadoronggal sulykolta tömörnek

a gyökerekre terpeszkedő földet,

s a nagyfejszével, csak úgy próbaképpen,

megügyelve mint üt vissza a kézben,

a kugliba egy próbált ívvel vágott,

és hogyha ő, a tuskó is vigyázott,

s ahogy a napok, hetek, évek múltak,

a favágító úgy fogyta a múltat,

már ismerte ág, tuskó, karnyi szálfa,

a balta éle összebarázdálta,

s ha nyugta volt, csak nézte, ahogy körbe

betapadtak a forgácsok a földbe,

s mert susogását lomb már nem kísérte,

leálmodták a gyökerek a mélybe,

több emberöltőt szolgált végig egyben,

s úgy vásott el, hogy nélkülözhetetlen.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.