Böröczki Mihály - Mityka : A favágító

Nyomtatás

Apám előtte fontolt gödröt ásott,

a tuskó alját formázta az árok,

tört rönknek, ágnak nőtt e furcsa jászol,

épp odavaló, termetes akácból,

bús fadoronggal sulykolta tömörnek

a gyökerekre terpeszkedő földet,

s a nagyfejszével, csak úgy próbaképpen,

megügyelve mint üt vissza a kézben,

a kugliba egy próbált ívvel vágott,

és hogyha ő, a tuskó is vigyázott,

s ahogy a napok, hetek, évek múltak,

a favágító úgy fogyta a múltat,

már ismerte ág, tuskó, karnyi szálfa,

a balta éle összebarázdálta,

s ha nyugta volt, csak nézte, ahogy körbe

betapadtak a forgácsok a földbe,

s mert susogását lomb már nem kísérte,

leálmodták a gyökerek a mélybe,

több emberöltőt szolgált végig egyben,

s úgy vásott el, hogy nélkülözhetetlen.