Kovács Imre : Mi a Csoda?

Csodák pedig igenis vannak …

Csoda-e, ha a szemedbe nézve

szívem borzongató görcsbe áll

és mézédes ajkad érintése

ajkamon maga a „kis halál”?

 

Varázslat, hogy b?röd selyme, mikor

megérint, belém villám hasít,

netán ahogy bimbód csókjaimra

válaszul hegyes lándzsát feszít?

 

Csoda-e, hogy hasad szép lankája

gyengéd harapás után kiált

fülembe, és forró csókjaidtól
?rjöng? hímmé változom át?

 

Nincs itt varázs,  „csak” földön túli kéj,

mely rabul ejt és nem könyörül,

lelkem sötét, mint a holdtalan éj

nélküled, ha lézeng egyedül.

 

A Csoda az, amikor vakító

robbanással szétszakad az ég,

alattunk döngve megmozdul a föld,

agyunkban vulkánok tüze ég

 

és a pattanásig megfeszített

izmunk húrján villám hegedül,

mikor már végképp nem bírjuk tovább:

Csoda, mikor LELKÜNK egyesül.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Imre
Szerző Kovács Imre 8 Írás
Bölcsészként annyit olvastam már ... most megpróbálok írni is