Marthi Anna : A semmi ágán

http://www.youtube.com/watch?v=7zgSjSluTLA&feature=related

 

 

Az anyaföld alá nyúlt, és megkereste az apró ciciket. Barna rögök melegében érezte a magok új hajtásait. Szuszogás a föld alatt. Nincs vége: beleborzong, úgy kapar és öleli, mintha megmenthetné elszáradt emlékeit. Egybe gyűlnek a járatokban a könnyek, kiemeli a mozdulatlan, de erős szívverésű testet. Nem beszél, nem moccan, de földönkívüli csillagok szikráznak fekete íriszén. Földi fölöslegeket lesimítva róla: ölébe emeli, zokogás csókokkal harapja földízű szerelmének illatos tájait.

– Anyám, ha látsz, Isten, ha nézel, nem maradhatok egyedül ezzel az egésszel!

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak