http://www.youtube.com/watch?v=7zgSjSluTLA&feature=related
Az anyaföld alá nyúlt, és megkereste az apró ciciket. Barna rögök melegében érezte a magok új hajtásait. Szuszogás a föld alatt. Nincs vége: beleborzong, úgy kapar és öleli, mintha megmenthetné elszáradt emlékeit. Egybe gyűlnek a járatokban a könnyek, kiemeli a mozdulatlan, de erős szívverésű testet. Nem beszél, nem moccan, de földönkívüli csillagok szikráznak fekete íriszén. Földi fölöslegeket lesimítva róla: ölébe emeli, zokogás csókokkal harapja földízű szerelmének illatos tájait.
– Anyám, ha látsz, Isten, ha nézel, nem maradhatok egyedül ezzel az egésszel!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.28. @ 11:00 :: Marthi Anna
