Horváth János : A koldus (avagy minden relatív)

A jótev?t meglepte az ?szinte hang, de el?bújt bel?le a kisördög, gondolta, megleckézteti a fiatalembert.

A lépcs?n jött felfelé az aluljáróban, amikor megpillantotta a férfit. A falnak támaszkodva, kis m?anyagpoharat tartott a kezében, és id?nként megrázta, jelezve az arra járóknak, hogy kívánatos lenne némi aprót beledobni az alakalmi perselybe. A harmincas, szakállas férfinak nem voltak illúziói, unott ábrázatán látszott, hogy nem vár nagy bevételt, de ? is tevékenyen részt akart venni az aznapi betev? megkeresésében. Nem úgy, mint néhány társa, akik az aluljáró lépcs?jének az alján, a falnak támaszkodva, vagy a földön fekve várták a mannát, tétlenül, semmit nem téve sorsuk alakításának érdekében.
    Aprópénzért kotorászott a zsebében, gondolta ad ennek az embernek pár száz forintot. A kezébe akadó fémpénzek között volt kétszázas, néhány ötvenes, és pár százforintos érme is. Egy százast elteszek, — gondolta —, mindig jól jön a plázákban, a leláncolt bevásárlókosarak kiszabadítása céljából. A megmaradt fémpénzeket marokra fogta, és amikor a koldus mellé ért, egyetlen mozdulattal beleömlesztette az elé tartott pohárba. A férfi arcán hirtelen egy kis mosoly suhant át, amint megérezte, hogy elnehezül a perselye. Belenézett, és megcsóválta a fejét.
    — Uram! Uram, egy szóra, kérem, ne haragudjon! — kiáltott jótev?je után.
    Az adakozó a szeme sarkából látta a férfi állapotváltozását, és már megfordult, amikor elérte a felszólítás hangja. Néhány lépést tett az ápolatlan külsej?, de csöppet sem ellenszenves férfi felé.
    — Parancsol? — kérdezte kissé megillet?dött hangon, mint aki máris hárítani igyekszik a valószín?leg színpadias hálálkodást. De nem ez történt, a koldusnak esze ágában sem volt köszönetet mondani.
    — Ha tudna még kétszázat adni, hálás lennék, uram.
    — Miért pont kétszázat? — kérdezte ?szinte érdekl?déssel az adakozó.
    — Mert ennyi hiányzik egy doboz cigarettához.
    A jótev?t meglepte az ?szinte hang, de el?bújt bel?le a kisördög, gondolta, megleckézteti a fiatalembert. Hosszan elkezdte magyarázni, hogy a dohányzás mennyire káros az egészségre, megrövidíti az életet, súlyos és halálos betegségek okozója lehet. A férfi szemrebbenés nélkül hallgatta az el?adást, ?szinte érdekl?déssel figyelte az egyre hevesebb gesztusokat, a szenvedélyes kortes beszédet az egészséges életmód fontosságáról. Türelmesen megvárta, amíg az el?adó a mondandója végére ér, majd halkan, színtelen hangon megszólalt:
    — Tudja uram, mindez igaz, én megértem. De azt tudnia kell, hogy én itt élek az utcán, itt vészeltem át négy telet. Ha nem dohányoznék, azt hiszem, már régen nem élnék, uram.

(Budapest, 2012. január)

Legutóbbi módosítás: 2012.01.27. @ 12:05 :: Horváth János
Szerző Horváth János 170 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.