Maretics Erika : Harc

 

 

Tegnap, csendben reám talált

sétáló, fehér lelke.

Friss gyötr?déssel kérdezte,

mit is szeretek benne.

 

Hogy mutassam meg

sejt? bizonyossággal

e fázós érzelmet,

hogy töltsek

süket monológba

kacskaringós éjben

értelmet.

 

Becéz? nevet nem adhatok

éltet? kínlódásomnak,

fekete jászol el?tt

lánctalan,

dicstelen béklyóimnak.

Léha, emlékgörcsbe robbanó

virág

ifjú bölcsessége,

felszabadító könnyszikla

a múlt,

?rtorony kietlensége.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.