Marthi Anna : Árt-katlan

 

tisztítótűz tablettáim

a kihasadt hajnal pírjában

megvonták gondolatok harcát

csatatércsend lett és a füvek

kardjait a szél visszatette

e lobogással az örökbe

kislábakon szaladó gyerek

zsivaj a madarak éneke

romlatlan természet

közepén szalonnasütő

kör üszkét szájamban

ízessé formálja a tapasztalat

nincs szükség mostra

a világ múltjelenjövője

hirtelen abbamaradt

kiszállt az értelem a bánat

érzéseket filmmé

csiszolva nagyszerű

képernyőre vetül csukott

szemekkel is látható

mindenható szűrreál

illuzórikus ártatlanság

katlanná forrósodó test

ajtaján libbenő léggömb

és isten tartja a madzagon

Legutóbbi módosítás: 2012.01.28. @ 08:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak