Nap: 2012.02.01.

      kérlek szerelmem ma add ide vállad mély álmom óvod szivárvány színeit vajúdva erőmnek születést biflázok lépteimmé vágyat megpróbáltatások mesék – bátorsága  

Ha a lovad lába sánta, szükséged van egy kovácsra.    Minden gondos gazda tudja,                                                   patkolás fontos munka. A lócipő neve patkó, a patkoló kovács: Jankó.   ha a cipő sarka kopott, a ló körme fájni szokott. Tudja tehát minden lovász, [… Tovább]

    Hogy szerettem volna gyerekkoromban, miután erre felhívták figyelmem, hallani a madarak dalát!   Néztem az égre, hátha felrepült, belestem a fák lombjai közé, csenevész bokrokat fürkésztem: ha nem hallom az énekest, lássam legalább!   Embefeletti figyelem irányította hallgatózásom. [… Tovább]

Nem vagyok kíváncsi, még. Már nem vagyok kíváncsi. Untat a harc, a parádé, untat a szív lustasága, untat a szájé.   Lazulnak a fegyelem pántjai: kevésszer örülök igazán, ritkulnak az igazi nevetések.   Megtanultam átlátni rajtatok, megtanultatok átlátni rajtam.   [… Tovább]

                                                        Vakító fénypászmába botlasz legbenső                                                       termedben. Szemed dörzsölve újra látni                                                       kezded, amit eddig is, mígnem pókháló                                                       ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre                                                       ott találod magad. Villódzó porfüggöny                                                       mögött mind élesebben kirajzolódó                                                       kontúrok várnak. Meglepően [… Tovább]

A kis életemA kísérletemMinden pontjaPont ottTakaróm betonBetoltam utatHázat hegyetHogy egy teremLegyen nagyNyílt ingoványMély puha sejtjeimTorta fejhangon Sírják algoritmusát Az hogy volt picinyGörcs alszik hajlatombanBömböl a szél kisRésen át oson Eserny? híján a hiányCédrusom villámSújtotta mindahányVoltam részesemS lettem magam-talanÁllításaim közt unott [… Tovább]

  a bontó és épít?szakaszok összhangja zajjá vált majd elt?nt   (akárcsak én)   törtél-zúztál köveket aggattál rám gerincedben a hatodik csigolya voltam

Szobám félhomálya elandalít, talán megnyugtat, csak ülök itt a csöndben minden hallgat, vonatok a síneken monoton haladnak egy új dimenzióba. Az este homlokomon ül, teljes súlyával nehezedik rám, mint egy groteszk magánypróba. Ablakom mögött az eddig oly színes táj szürkül, [… Tovább]