Maretics Erika : Magánypróba

Szobám félhomálya

elandalít,

talán megnyugtat,

csak ülök itt

a csöndben

minden hallgat,

vonatok a síneken

monoton haladnak

egy új dimenzióba.

Az este homlokomon ül,

teljes súlyával

nehezedik rám,

mint egy groteszk

magánypróba.

Ablakom mögött

az eddig oly

színes táj szürkül,

a számban  fém íze,

nyelvembe haraptam

nem is vettem észre.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.