saját magam által is kidobtam magam illetve téged de ezt a bonyodalmat hogy írhatnám meg még ma éjjel? koptatott pad könyökvéd? lila folt a térden iskolás koromban jóska udvarolt így éppen
Rég a sötét bányák mélyén lovak húztak terhet, motor bizony nem volt bennük – s mennyi súlyt cipeltek!– Akad ma is olyan tanya, néhány elzárt terep, ahová még lovas postás hordja a levelet. Olykor a rend [… Tovább]
Homenaje a Pessoa II. Hiába kérdezem minden nap, hogy vagyok, mert mire válaszolnék, már elmúlt, és bizalom kell ahhoz is, hogy magával meglegyen az ember, amúgy jöv? id?ben, amikor csak a múltban hihet. Hiszek az óceánban, mert fürödtem benne, [… Tovább]
Mindannyian tudjuk, hogy az óvodás korú kisgyermeknek mennyi kérdése van, miközben az ?t körülvev? világgal ismerkedik. Honnan? Hová? Merre? Miért? Miért?? Miért??? Ezzel a pályázattal segíteni szeretnénk az óvónéniknek, szül?knek, hogy játékos formában mondókák, versek segítségével tudják könnyebben érthet?vé tenni [… Tovább]
Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a fagy, [… Tovább]
A minap, egy átlagosnál is önteltebb pillanatomban, mikor földönkívüli szépségemet csodáltam a tükörben, észrevettem, hogy jahajj, mi ez a bajusz az orrom alatt?? Alapvet?en ez egy n?i arc. HÁTAKKORMEG? Nagy arcom van, mi tagadás, de azért ilyen jelleg? sz?röknek [… Tovább]
Örökösen a csapdák vashidege: akárha nem lenne más, tapintható. Nyomulva közelítők érvényüket vesztve oldódnak föl — fekete lyukban. Itt ment végbe. Muszáj látni a helyet, hogy bizonyossággal visszataláljon. [… Tovább]
Arcod millió rezdülését megismerni nehéz, régóta úgy érzem, idegen egész. Ma el?ször öleltelek át, és együtt öleltem veled Istent és Hazát. Igen, már te vagy a múltamnak jöv?je, és az én egész világom is örökre.
