Böröczki Mihály - Mityka : Télidőn

Ilyenkor tél elején

öregek lesznek a fák,

kicsi, nagy kopaszodón

pörgi le lombozatát.

*

Hunyorogna jégen a fény,

tükörén tovacsúszna nap,

de a jéglepedőre hótakarót

húz vacogón a patak.

*

Fák csupasz ágán

zúzmara csönd

álmát riasztva

csattog a fagy,

s jégszirom tüskék ejtik rabul

a tétova fénysugarat.

*

Bokrok, a fák, föld jéghidegén

fázik a semmi, a magja kemény,

nézem a tájat, magamra ha hagy,

s kesztyűm alá paroláz be a fagy.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.