Seres László : Ezeréve

Ezeréve együtt…

Nincs új az ég alatt

virágfüzérbe font

ölmelegen a nap

hűvösen az alkony

a hajnal észtbontón

vetetlen ágyakon

csillagfosztó Holdon

túl szférák zenéjén

hol ég azúrja gyúl…

 

Dérverte már a part

és járatlan az út

 

Mit hoz még a jövő

míg itt vagy mellettem

létünk inkasszóját

veled rendezgetem

bús sejtést mi vérbőn

kétszeresen is mar

mit tegyek ellene

küzdök bajjal kínnal

mint akit anya szült

még most is kapaszkodik

érte behunyt szemmel

mikor hajnalodik

kiülünk a fényre

s magamnak álmodlak

 

Újabb ezerévre

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.