2012 február
Először csak az álmaink rémesebbek,
az ébredés után vajúdó való-végletnél,
majd fel sem ébredünk a mondat szellemén
vágtatunk a gőgös gazdasági gépezettel.
Járó motorban rohanunk dugattyúként
esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,
és örömünk is csak a gyász előképe,
szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrészek.
Tagjaink apró darabokra hullnak szét,
mikor óránk is lejár kopra, s elavul a gép,
büszke nép, sivatag mi egykor dús zöld rét,
anyagunk méreg, s marad örök ős-szennyeződés.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.19. @ 18:00 :: Radnó György