Bódizs Péter : Közhelyekkel kibélelt ballada

 

Mint út porában járó rühes tacskó,

gondolatom úgy kergetem mérsékelt

er?vel, mint szélben cikázó zacskót.

Fejemben csak közhelyekkel kibélelt

?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt

képek élnek bennem úgy igazából:

miért van az, hogy egyszer sem kísérelt

megmenteni engem a kedves Amor?

 

Nem választhattam, id?m sem volt tenger,

engem is csapott már arcon szerelem

els? látásra, és hogy milyen ember,

nem is tudhattam. Nekem nem kenyerem

e zsákból kihúzott macska kegyelem

nélkül. Ki éles karmokkal vernyákol

és megaláz, kiben nincs önfegyelem.

Hát pusztulj el bennem te kedves Amor!

 

Megtanultam sárban sírni a Holdnak

térden állva, simogattam tenyérrel

a Földanyánkat, hogy ha felkel holnap

a Társa, tele lehessek reménnyel:

Könnyeimb?l részegségig te még nyelj,

szívj sós szerelmet a könnycsatornámból

?sanyánk! És kérlek soha ne nézd el

mit megtesz velem ez a kedves Amor!

 

Szerelemisten, belém ne merészelj

újból döfni! Tartsd magad t?lem távol!

Légy inkább ember, szerelmes, ne szégyellj

majd felkelni Te is az út porából!

Budapest 2012. február 16.

 

Legutóbb szerkesztette - Bódizs Péter