Maretics Erika : Idegen

 

Még minden csendes,

a sötétségen hasztalan keres

repedést a hajnal,

kávéscsészém üres, mint

bels?m, az alján

maradt csak néhány csepp.

Az éjszaka dolga fekete selymével
fedni el mindazt

mi jó, és rossz,

Élet-lüktetés.

Titkaid vannak el?ttem.

Ki vagy te?

Ismerlek?

Álmosan hunyorogva

nézem a benned felfedett idegent.

Békésen alszol,

szád keskeny lefelé hajló ív.

S?r?söd? szirup a csönd,

nyelvemen maradt íze,

ablakon túl az öreg tölgy

bólintva köszönt,

zöld lombja zúgó morajjal

hajlik rá a szélre.

de jön a reggel, és a homályban
sejl? vonalak, éles kontúrral
rajzolódnak el?,

és fényes neonreklámként

hirdetik a valót,
a ragyogó napsütésben értelmes,
ami éjjel oly bizonytalan volt.

a sötét sarkok elt?nnek,

értelmet nyernek az árnyak.

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.