Czirják Jolán : rök álomba fagyva

Szinte naponta hallani otthonukban megfagyott id?s emberekr?l, akiknek t?zifára sem telik már 🙁 Gyalázat!

Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmok
Szunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kih?lt a zsarátnok
Nincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta a kamra

Dunyha alá bújt, nem vacogott, s elaludt az anyóka

Szája köré mosoly ült – kisimulva pihennek a ráncok –
látja magát – üde és fiatal -, vele ropja a táncot.
Lába ütemre mozog – takarója lerúgva a földre –
Teste kih?l, mire reggel a Nap belet?z a szemébe

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"