Kőmüves Klára : Előlegeztelek…

Fotó: Fotóház – Leota13

 

 

 

 

 

Te, ki fejemben egyre inkább körberajzolódsz, túl sok mindent nem ígérhetek,

bár látom, szép vagy, jól passzolnak hozzád képzelt éjjelek. Tagadhatatlan ez,

hiszen, ha vak lennék is tudnám, szép vagy, belül biztosan, s kívül mit számít

világtalannak, hogy mi van. Nem ismerősöm arcod, idő-pingált vonásaid sem

barátaim ma még, de szeretem őket, mint fagyos januári esteken jégvirágait a

tél. Tudod, nekem hitem van abban, nem kell mindent látni, hiszen Isten is van

és angyal, egy saját. Egyszerűen érzem, hogy figyel, nem kérem, fedje fel magát.

Így előlegezlek magamnak Téged is. Az óceán saját felhőiben sosem kételkedik.

A rét sem bánatos, nem gondolja, fűszál nélkül marad. Látod a madarakat? Egy

sem repülne fel, ha tagadná a szárnyát, boldog az ember, aki elhiszi az álmát.

A kéz egy eszköz, gondolattal telik meg a lap, talán már érted; Téged rajzoltalak.

Szeretlek, valóságosabban minden láthatónál, lassan elérkezik az idő, átalakulsz

szavakká. Rólunk beszélnek majd az emberek, világgá kürtölöm, hogy nincs titok,

csupán valóságot szüretelnek felénk a jó gondolatok, és azok soha nem ismertek

korlátokat, kihasználták a végtelen teret, ennyi az egész, hát, megsúgom neked;

mielőtt megismertelek volna, már rég szerettelek. Tudod, méhemben fejlődött

már gondolatlakó és sosem kérdőjeleztem meg, csak tudtam, életrevaló. Hiszek

benned, magamban hordozlak, mint ezt a tizenegy éve tartó álmot, ami anyák

napjára a kertben nekem szed virágot. Érezhető vagy, akár az illat, leheleted itt

kóricál már palliám körül, ajkaimra ül az ízed, örül a lelkem, szívem is szabad, 

ma egészen mélyen magamba lélegezlek, hiszen tudom, a sorsom része vagy.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 618 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))