Nem tudom, mi hajtott hozzád, de mennem
kellett. Még a kézfejemen folydogáló kék
ereket is elígértem a kezednek. Nem tudom,
mit mondtam akkor, csak a gondolat maradt,
megállapítom hát; vannak feleslegesek szavak.
Húzok egy vonalat, mert tudom, azt szeretnéd…
———————————————————
Nagyon köszönöm, hogy a buszhoz elkísértél.
Féltem volna egyedül az úton, f?leg a kóbor
kutyák miatt. Remélem, miel?bb meglátogatsz!
Majd ne hozd eszembe, mennyit ittam, hajnalra
egészen kijózanodtam, és pontosan tudom, hogy
valóban nem csináltunk semmi rosszat, s?t, végre
mindent megadtunk, amivel tartoztunk a sorsnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.29. @ 13:31 :: Kőmüves Klára
