Szilágyi Hajni - Lumen : Vágatlanul

 

Lázas álmaimban

bezárulnak mögöttem az ajtók,

dohos a levegő,

ködbe vesznek a fények.

A lépcső már nem hozzád vezet,

a kapaszkodókat rég

ellopták a bolyongó istenek.

Elindulok egy idegen úton,

körülöttem alaktalan felhők úsznak,

a világ csak silány valósága

a tegnapoknak.

 

Magánnyá torzul árnyékom,

feketearcú Góliátként

emelkedik fölém az éjszaka.

Csillagok mélybe repülését várom,

széttárom kezeim, kábít még a játék,

magasba repít, fent tart,

csak a zuhanást nem várja meg.

A jelen vonaglása egyre kínzóbb,

taszít, húz, szorít, hangjától fulladok,

ítélete szívem árkai közt matat.

 

Menekülnék, de még mindig
idebenn visszhangzol.

Hideg bérház dohos szaga jár át.

Magamra gombolom a mát. Fázom.

Velem lélegeznek a falak,

elrejtenek, félek rám omlanak,

… kilincstelen ajtó, vakablak,

talán soha nem is láttalak, csak
magam mellé hittem anya-illatodat.

Hallom ahogy sírnak a tengerek,

fájdalmasan roppannak ketté

az üveghegyek. Hazudtál.

Meghalt a remény, temeti a vád.

Kezemben lapát. Dobom a földet,

hajítom a rögöket,

zuhannak a szavak, a könnyek.

Keresztre kúsznak a lélekindák,

mint éhes vércsék vijjognak

a csend felett, széthordják
a megmaradt perceket.

Inak szakadnak, csontok törnek.

Vijjogok, csapkodok én is, éhes vagyok,

de elfelejtettem hova- repülni.

 

A horizonton innen és túl

napkeltétől napnyugtáig

még gyenge szirmokat bont a képzelet,

… szeret, nem szeret, ki kérdezi meg.

Széttört csillagok kapaszkodnak

a kavargó szélbe, szilánkok hullnak,

tavaszra vérzik a hajnal öle.

A világ peremén hangos álmokért

árulom bölcső-életem,

hol szívem csendre-hazudott

perceit csupaszra vetkőztetted.

 

Zuhog az éj valahol távol,

a film visszafele pereg,

…most érzem, mennyire tud fájni,

ha a csendek belülről karcolnak.

Fekete-fehér, kopott kópiák,

… arc, szem, száj, kéz, sóhaj.

Fogaid közt cipelted életem,

de kiejtettél a sárba,

az első világnyi rügyfakadáskor.

… arc, szem, száj, kéz, sírás, élet… halál.

Ennyi. Csapó. Felejtés.

Vágatlan filmkockák.

Legutóbb szerkesztette > Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"