… egy dal inspirációja…*
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
őszi csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
papucsban lopakodik a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
összeérnek felettem a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban esetlen lettem
közönybe botlott a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
‘ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban’
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
ülj ide hozzám ne is szólj
maradj hangtalan imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
vagy ölj meg ha már nem kívánsz
nélküled vége a világnak
Legutóbbi módosítás: 2012.02.20. @ 08:15 :: Bakkné Szentesi Csilla