Juhos Mária Szerző
Vezetéknév
Juhos
Keresztnév
Mária
10 év ezelőtt Nincs komment még

 

 

Mint megfáradt vándor,
úgy jöttél hozzám,
Kerested, hol lemoshatod
a hosszú út porát,
Lelked oly gyenge,akár
a reggeli harmat,
ha rá ragyog a nap,
gyöngyszemként elolvad,
Arcodon a múltad víztükre,
hol nem volt kristálytiszta patak,
mit a mocsár ellepet ,
s rá nem ragyogott a nap.
Ajkad oly nagyon szomjazott,
édes csókok nem halmozták,
szívedet tövisek szúrták,
onnan a szerelem hiányzott.
Tested forrón éget,úgy vágyott
egy szeret? ölelésre,
mint nyári napsütésben,
a lágy szell?re.
Amikor rám néztél,
szemedben ott volt a vágy,
s mintha azt kiáltanád,
-ne engedj tovább vándorolni,
hadd mossam le nálad,
a hosszú út porát.

2011.03.10

J_Myra

————————————–

 

Kedves Mária, az írásod mézes-mázos frázisokba evickél? semmi. Minden sorod ezerszer cseng… valahonnan vissza. 

10 év ezelőtt 2hozzászólás

 

 

Élt egy lány aki bohó s vidám volt,
Kerek arca mindig csak mosolygott.
Szemei fényesek, akár a csillagok,
Hosszú barna haja vállára omlott.

Szerelmes volt, úgy mint mások,
Eljárt táncolni, bálba s szórakozott,
Oly sokan epekedtek szíve után,
Csak egyet szeretett, de h?n igazán.

 

Ki az ? kincse volt, kit úgy imádott,
Elhagyta, s másik lány után vágyott,
Eldobta az igaz, tiszta, szép szerelmet,
Ott állt az oltárnál, egy másik mellet.

Várt még sok éven át, talán visszajön,
Álmodozott, szíve úgy vágyott rá h?n,
Karját kitárta, szorosan magához ölelte,
De nem volt más az, csak a képzelete.

Elhúzódott, ne lássák könnyes szemét,
Hogy siratja igaznak hitt szerelmét,
Egy imát mondogatott csak magában,
Már nem volt ? fontos senki számára.

Most hófehér ruhában fekszik az a lány,
Gyönge sajgó szíve már senkit nem vár,
Szerelme volt neki mindig, az élete,
Már nem fáj semmi, ott pihen a temet?be’.

 

 

 

10 év ezelőtt 14hozzászólás

E föld ahol élünk, amit kaptunk,
De Sátán uralkodhat rajtunk,
Csak gyarló emberek vagyunk,
Hiszen a csodás Édent elbuktuk.

Kín-szenvedés itt ahogy élünk,
Verejték arcunkon, a kenyerünk,
Csapások érnek napról napra,
Óh, tétován nézünk a holnapra.

B?nben fogantunk, s születtünk,
Testünk-lelkünk beszennyeztük,
Csak vándorok vagyunk itt mind,
De Istennek mi vagyunk a kincs.

Óh, elment Jézus helyet készíteni,
Isten országába fog minket vinni,
Megváltotta az embert itt a földön,
Állj készen Te, mert érted is eljön.

J_Myra

Juhos Mária Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.