Vadászi Árpád : Ami belül van

Egy ember, napsütésben, sárban,

léggömböket árult a vásárban.

Úgy csinált reklámot a lufiknak,

-a hosszúkásaknak és a pufiknak-,

hogy a tettek mezejére lépett,

és a gyerekek figyelmének felkeltése végett

eloldozott egy pirosat, egy sárgát, egy kéket.

Hagyta, hogy a három lufi a vásárlók feje felett szálljon át,

és áruját hangosan is méltatta szájon át.

A három léggömb egyre feljebb hágott,

könnyedén hagyta itt ezt a földi világot.

 

Egy néger kisfiú árgus

szemekkel figyelte az árus

rengeteg lufiját.

Ében pofiját

aggódva egy fekete gömbre meresztette.

-Uram, maga az el?bb eresztette

a pirosat, sárgát, kéket az égre fel.

Mondja, mert nagyon érdekel,

a fekete is ilyen magasra érne el?

 

Megjelent a léggömbkeresked?

szeme sarkában egy red?,

szelíd mosolyból ered?.

Eloldotta a feketén a spárgát,

a lufi követte a kéket, pirosat, a sárgát.

 

-Nem a színét?l függ, a leveg?t hogyan szeli,

amivel a belseje van teli,

a magasba az emeli.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.