Kőmüves Klára : Feladó

 

 

 

Mintha nem is mennék, pontosan úgy járok,

kitaposott kellék mellettem az árok.

Nem több, amit látok, annál, amit érzek,

bimbózó virágot tapsolnak a méhek.

Pásztázom a tájat, völgy az égi tekn?,

angyalszárnyat áztat benne a teremt?.

Júdás csókol engem, nyelve matrózhurok,

beleakad lelkem, ez a magzatburok.

Kitárom a karom, szirtre lépek bátran,                 

magamra próbálom frissen mosott szárnyam.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))