Hajlott hátán görnyed a kabát,
kendője csomója álla alatt.
Egyik kezében botot szorongat
a másikba egy kosarat
Kosarába egy csomó recept,
ezzel ő a patikába megy.
Pénztárcáját a kezébe tartva,
fillérkéit félve számolgatja.
Aláírni a receptet végre,
a pulthoz áll, tollal a kezébe
Öt receptjét lassan aláírja
s beáll a hosszan nyúló sorba
Öregesen támasztja a botja
A sorállást a dereka nem bírja
Csendesen a szomszédjának mondja
Csak kicsit megfázott,
mert hideg a kályha
Éppen három napja fogyott el a fája
van még ezer forint a buksza leg mélyén
ez nem sokat segít, szegény öreg nénén.
Receptjét is csak az egyiket kéri
ezt a patikába mindenki megérti
Jön a nyugdíj most már, három nap van hátra
Kérni nem kér mástól,
mert az nem szokása
Akkor lesz majd a mamának fája
Abból él, ami van, kenyere még akad
Kevéssel is elvan, nem válogat sokat
Nyárról van még befőtt, jól termett a körte
néne az üvegeket mindet tele főzte.
Rakott el szilvát is, no meg kis barackot.
Ha meglátogatják, legyen, hogy mit adjon
Szeretik a lekvárt nagyon az unokák,
csak nagyon ritkán nyitják ki ajtaját.
Dolgoznak, vagy mégse, hisz, nehezen élnek
segíteni mamát most nem tudják éppen.
Nincs már mit elvinni, nem adja a házat.
Hat éve nem látta már az unokákat,
huszonkét éve halt meg szegény férje
Azóta kevéssel kell, hogy beérje
Dolgozott ő sokat. Tsz-be meg MOM ba
De a nyugdíj kevés, akárhogy számolja.
Fizeti a rezsit, az adót meg a fát,
mégse tudja megfőzni ma a vacsorát.
Kevéske kis pénzét, ami van a bankba
azt ő a temetésére tartogatja.
A fia meg majd örökli a házat,
de az pusztul, itt-ott már lemállott
Nénének így is jó, ő már haza fele
A nagy szegénységet meg egye meg a fene.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Győri Irén
