Szilvási István : Megölelsz mindig valakit

Nyomtatás

Szeretnék kikerülni
ebb?l a buta senkit várásból.
Mégis mélyülsz bennem,
mint vadban az ösztön.

Mért nem segítesz? Kiszagoltak a
kutyák. Létezz pihét görbít? álmomban,
és t?nj el a reggeli tea g?zzel, a pirítós
giotinban, a megélhetés monotóniájában.
Ájulj be parkban, priccsen, szöges ágyon,
föltépett puha seb-báj. Már alig
merem kimondani, hogy fáj, mért
nem suvickolod látomásom.

Filmeket nem nézek; úti-lóca trónon
milyen statiszta-f?szerepet várok?
Verset nem keresek, frusztrálnak
a rímpárok. Kocsmát! Ahol nem
szégyen részegedni. Az elcsórt
ifjúságért Istent ütlegelni! Mivel?
Kivel nem tudok megbékülni? Ebb?l
a buta senkit várásból kikerülni:
föl sem ismerlek, humán-gyümölcs,
öröm-polaroid,
satöbbi.