Mindig azt gondoltam gyerekkoromban, Kécske a világ közepe, az ismeretlen messzeség vonzott ugyan, de gyerek lévén, eleinte nem túl messzire jutottam… mondjuk unokatestvéremékig a tanyavidékre.
Tanyasi nyaralásaim nyomait hősként viselem, harci sérüléseknek nem nevezném, inkább gyermeki tudatlanságom mementóinak. Városi lányként honnan tudhattam volna az ebédre szóló kolompoláskor, hogy a tarlóban futni, azt nem szabad, maximum sétálni… mert akkor úgy járhat az ember mint én, mire a konyhába értem, csupa vér lett a lábam szára, a tarló összekarmolta futás közben. A tehenek bája is megtetszett, a tanyasi nyaralás, no meg a meleg kakaó is nyomós indok volt, kedvemet leltem a piócafogásban és a csalitosban fürdésben. Szép nyarak emlékeit magamban őrzöm, megrögzött felnőttként.
Senki ne higgye, hogy minden tájegységet, földrészletet egyformán ragyogja be a napfény huncut sugara…
Mert ide, Tiszakécskére, az Alföld szélső csücskében megbújó aprócska fürdővárosra és környékére szinte mindig a legszebben csillanó napsugarak jutnak, legyen ősz, tavasz, vagy netán nyár.
Amúgy télen, csendesen rezonáló kisváros ez, csak ilyenkor tavasz végén és a nyár beköszöntével éled fel álmából.
Lakosainak száma sem mondható állandónak, nyár idején, német, angol és más ajkú emberekkel bővül a lélekszám.
Aki hozzánk ellátogat, tobzódhat a látnivalókban, akad itt élő víz, a Tisza, s közvetlen mellette forró termálvíz bugyog, remek gyógyulási lehetőséget, kikapcsolódást kínálva fel a kedves látogatóknak.
Megfér békésen két jelentős vallás remekbe szabott temploma, a Református: 1906-1909 között épült neogótikus stílusban, a Katolikus: 1815-1820 között épült, ez utóbbi késő neobarokk épület. Gyalai Béla festőművész műterme, kiállítása okozhat vizuális élményeket az arra vágyóknak.
Az Ókécske Közösségi Ház, állandó kiállításain megtekinthetők különböző gyűjtemények, festmények, valamint Szabolcska Mihály, helyi kötődésű költő, pap életútját bemutató szobája.
Van nálunk kisvasút, s majdnem százhektárnyi horgásztó mifelénk, nem beszélve a holtág természeti kincseiről, amit útközben csodálhatunk meg.
A víznél saját nevelésű hattyúcsalád vidámítja az arra járó gyermekes családokat.
Akad még a környékbe kiruccanók számára más látnivaló, például fenyőerdők, nyárfaerdők tarkítják, törik meg a sík táj merevségét.
Ez itt a homok hazája, amelyen őseink remek szőlőből nemes borokat alkottak százéves tőkéiken. Gyümölcsösök színesítik, pezsdítik monotonságát a puszta vidéknek. Legjobban azonban a nyugalom érhet legtöbbet az idelátogató, városi nyüzsgéstől elfásult emberek számára, hiszen nincs lélekemelőbb érzés, mint a lefegyverzően szépséges, nyugalmat sugárzó táj látványa.
Elmondhatjuk, ahhoz, hogy világot lássunk, utazzunk kicsit a földi szépségek birodalmába, nem is kell olyan messzire mennünk a gyökereinktől, mert a közvetlen közelünkben szinte kínálja magát a gazdag, szépségektől roskadozó vidék.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.26. @ 09:56 :: Nagygyörgy Erzsébet