Seres László : Rejtélyes vagy

 

 

Rejtélyes vagy, mint mélyvízi hegyi tó
hullámot vert kristály-csillogása,
mikor feltünsz a mélyből kelő hajnalként,
vagy alázuhansz, mint alkony-ég varázsa.
Csillagszemedre bánat fátyla hullhat,
fürdethet aranytallérján fenn a hold,
mosolyok, könnyek igaz gyöngyei közt
lelked gyönyörűségét láttatod,
s őrzöd hitben megigazult jelét,
hogy az légy, aki lenni szeretnél.
Minden nap egyre több önmagadnál
és kevesebb, mint aki lehetnél.

 

Magasra veted fejed, messzebbre látsz,
felhők fölé, csillagmilliárdra.
Így bontod titokzatosságod falait.
Kertész vagy nem csak a föld virága,
szellő-csendjével felkorbácsolt tenger.
Hömpölygő ár, ringó hullámverés,
s mit megmutatsz majd magadból másnak,
annak csoda légy, ha kell sok, ha kell, kevés.
Vágyaidat úgy tárd fel magad előtt,
hogy tudd, ki vagy, s mi dolgod a földön.
De maradj meg, mint rejtélyes varázslat,
megfejthetetlen titok. Örökkön.

 

 

 

 

 

(Kép. Internet)

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.