Tóth Zita Emese : Ismétlés

 

 

Ahogy az éles csönd mögé bújik

a hiány, ami torkunkon keresztül

kúszik fel minden este a szívtől

egészen szemeinkig,

úgy emlékszem rád,

-miközben beszélsz hozzám-

amilyennek megszerettelek.

És nem tölti fel semmi

a lassan sötétedő perceket,

amelyek saját árnyékukkal takaróznak.

Mert a jelenben még íve van a múltnak

és belenyúlik a hétköznapokba,

pedig egyszerűbb volna,

ha nem hívna föl mindennap telefonon

a már ezerszer megkapott lelkipofon.

Így az éles csönd mögé bújik

a hiány, ami torkunkon keresztül

kúszik fel minden este a szívtől

egészen szemeinkig,

mert nem tudom,

hogyan fogsz emlékezni rám,

ha a hétköznapok kicserélik

a jelent mégis

a múltra,

amin múlna a jövő.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.05.23. @ 08:57 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 143 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.