P. Tóth Irén : Várakozás

 

 

Itt maradtam

aggódás és félelem között,

szemeim homályos ugráló körök,

csend helyett rikoltó hangzavar,

könnyem sárban ázó nyüszítő avar…

Nekem most nem itt lenne a helyem,

dühös szitkozódással ordibál velem

a kell, a muszáj, mégis itt vagyok

és csak fekszem itt várva

hogy eljön az idő,

ez a máskor eszelősen rohanó

ami most úgy vánszorog,

mint hitét vesztett vándor

aki nem találja helyét

sem itt, sem máshol,

nekem most nem itt lenne a helyem,

hiába szorítom ökölbe tenyerem

az nem elég,

a sírás nem elég,

az aggódás nem elég,

a lélekben veled nem elég!…

 

Csak annyi kellett volna

hogy fogjam a kezed,

hogy ajtód mellett én is ott legyek…

Talán te is érzed hogy így kellett volna,

hiába nyugtatsz, hogy így lesz a legjobb,

hogy holnap, majd holnap,

ha Az után nem tudok hozzád hajolni

és végsőkig küzdő csatakos tested látva

féltéstől torz arcom nem borulna boldogságvirágba

mikor meglátnám kimerült, elgyötört mosolyod

mely azt súgja: vége!, minden rendben!

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.