Marthi Anna : Egymás

 

 

 

Egymásba olvadó álomsíkok ébredő főnixe volnék, ha

volna kinek újra alkotni,  a mai… zöldbabfőzelékemet.

Ez jó lesz? Jobbat ennél minek? Petrezselymet árul az

elme, és sellő-selyemben úsznak idáig vízízű, hű ihletek.

Folyóiratok mögül már őszen kandikál ki aki megfelelt,

Százszor? Ezerszer? Nemet kapott. Ezegyszer – igent.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.05.14. @ 06:34 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak