Csak jó tucat, átkötve, hosszú száron,
s a várt íz átsütött a pirosságon,
a cseresznyefa vén öléből hozták
a május első, frissen érett csokrát,
s egy újszülött vad örömével ettem
a napfény melegét az első szemben,
s a gyenge mag, pucérra csupaszolva,
nagy lendülettel kilövellt a porba,
de meg-meglassított az óvatosság,
s az utolsót fogaim visszafogták,
nem bizonygatták, de én ma is érzem,
hogy ilyesmivel volt dugig az Éden,
most annyi másra szottyanhatna kedvem,
de azt az ízt úgy dajkálja a nyelvem,
hogy keresgetem, hol árul a standon,
a cseresznyecsokrétás parasztasszony.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.25. @ 07:38 :: Böröczki Mihály - Mityka
