Farkas Erzsébet : Hordozom terheim

Elfáradtam az utamon
Nagy teher van a vállamon
Ki segít nekem elhordoznom
A súlyt mely annyira nyom?

Összeroskadva lépegetek előre
Lábaim megbotlanak a kövekbe
Körülöttem látják vérző sebeim
De nem segítenek szívem kínjain

Mert sokan rakták rám a terheket
Melyet most egyedül cipelek
A sok  portól nem látom az utamat
Félő, hogy szívem egyszer megszakad

Tomboló vihar melyben haladok
Lelkem érzése a széllel  kavarog
Mint egy porszem ide-oda szállok
Miközben szüntelen segítségre várok

—————————————————————–

Kedves Erzsike! Igen, látom, próbálkozol, de sajnos ez még kevés. Attól, hogy rímes végződésbe próbálod szedni a ez még nem igazi vers. Sok benne a közhelyes, közhelygyanús elem. Az utolsó szakasz nem lenne rossz, de a szállok-várok toldalék rímpár kicsit csökkenti az “értékét”. Ezekre figyelj jobban az írásaidban. Például az első suakaszban sem szép az utamon-vállamon, s ehhez még hozzájött a hasonló magánhangzós elhordozom-nyom… Ezt a verset nem publikáljuk. Üdv: Zsó

Legutóbb szerkesztette - Farkas Erzsébet
Szerző Farkas Erzsébet 61 Írás
Már kis korom óta rajongok az irodalomért, és sokszor vettem részt szavaló versenyeken. Két éve kezdtem el foglalkozni a versírással, amikor mély depresszióban voltam, és vulkán szerűen törtek fel belőlem az érzések melyet versben fejeztem ki. Azóta több mint 300 verset írtam. Verseim főként a kitartásról, a szeretet fontosságáról szólnak.