Farkas Erzsébet : Esőben sétálva

Egyedül sétálok az esőben
Borult felhők vannak az égen
Szememből egy könnycsepp lehullt
Istenem adj erőt mert a szívem feldúlt

A fájdalom mi rám tört kavarog bennem
Napsütésre vágyom e zord időben
Kavargó szélvihar fújd el a bánatom
Szárítsd fel a könnycseppet az arcomon

Esőcseppek dúdolják a bús dalom
Míg én járok a pokoli utamon
Egyszer a nap is kisüt talán
S remélem, hogy elmúlik a bús magány

———————————————————————-

Kedves Erzsike! Ezzel ugyanaz a helyzet, amit az előző versedhez is írtam. Közhelyes frázisok vannak benne, nsajnos ez nem főoldalas írás, nem publikáljuk. Üdv: Zsó

Legutóbb szerkesztette - Farkas Erzsébet
Szerző Farkas Erzsébet 61 Írás
Már kis korom óta rajongok az irodalomért, és sokszor vettem részt szavaló versenyeken. Két éve kezdtem el foglalkozni a versírással, amikor mély depresszióban voltam, és vulkán szerűen törtek fel belőlem az érzések melyet versben fejeztem ki. Azóta több mint 300 verset írtam. Verseim főként a kitartásról, a szeretet fontosságáról szólnak.