Egyszer véget érnek az iskolás évek
S vár rád a nagy betűs élet
Gyermeki szíved még mindig játszana
S ott ülnél mindig az iskola padba
Mindig a barátokkal együtt lenni
A jóban és rosszban kitartani
De az idő oly kegyetlen
Soha nem áll meg egy percet sem
Szíved áthasítják a régi szép emlékek
Most fáj, de tovább kell lépned
Mert új kalandok várnak rád
Csak tárd ki szíved kapuját
Szívárvány s napsugár vezesse léptedet
Boldogság, mosoly töltse be az életed
S az idő eltörli a bánatod
Semmi sem fáj örökké meglátod
————————————————————————
Kedves Erzsike! Én szeretem az egyszerűen, érthetően megfogalmazott verseket is, ha azok különös jelentést hordoznak és jól vannak megírva. Ezzel a verssel sajnos az a baj, hogy telis-tele van közhelyekkel. Pirossal kiemeltem párat, de tulajdonképpen az egész versre jellemző. Ezt az írást nem publikáljuk. Javaslom, hogy olvasgassál sokat, akár itt is, de persze nagyjainktól is, hogy lásd, hogyan lehet ezektől a közhelyes kifejezésektől mentesen fogalmazni. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Farkas Erzsébet
