Seres László : Élni vagy halni

Kezet emelt rá a rettenthetetlen
fenséges ember. Ilyen az élet.
Nincs törvény, mely tilt, hát szeme se rebben,
hurkot vet rá, öl. Fél, hogy feléled.

Pedig vigyázta, minden kórtól óvta,
sűrűn etette, hogy majd megehesse.
Összerakná már a gyilkos tor óta,
de falatokra hullott szét teste.

Lelkünkre ösztön rút béklyója sújt,
két választás van. Élni vagy halni,
s hitet tenni, az erősebb jogosult
gyengék halálán át fennmaradni.

Míg visítoznak vályútól a sírig,
mintha csak minket siratnának.
S mi fejet se hajtunk a kisült zsírig
röffencseink mártírhalálának.

Kép: Internet

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.