M. Laurens
NACCSÁD
( iambosz )
Már látom hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.
Ott fenn, Naccsád szárnyal főnixként, fel az égig,
hol dicsérik szépségét, lángeszét, kontya tetejéig.
S a láng közé időnként, sűrű setét füstöt ereget,
bizonyára akkor emleget ”szép szókkal”, engemet.
Budatétény 2017. január 31.
Legutóbbi módosítás: 2017.02.04. @ 17:55 :: M. Laurens
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.
Ott fenn, Naccsád szárnyal főnixként, fel az égig,
hol dicsérik szépségét, lángeszét, kontya tetejéig.
S a láng közé időnként, sűrű setét füstöt ereget,
bizonyára akkor emleget ”szép szókkal”, engemet.
Jelzőkkel „dicséri” azt, ki Naccsád bánatára megszült,
bizonyára csuklik is ott fenn: ha már le nem szédült.
Naccsádhoz sokkal jobban illene az ostor és a nadrág,
tán tudna is mit beletenni, ha olykor pödörné a bajszát.
Mert-hogy igencsak vonzódik Naccsád a kékhez,
főleg ha hatalmas és Kegyeden is jó munkát végez.
Legyen hát benne sok öröme fenséges Naccsád,
s költőként énekelje meg: a Boci-Boci farkát!
Budatétény 2017. január 31.
