M. Laurens : NACCSÁD

M. Laurens
NACCSÁD
( iambosz )
Már látom hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.


Ott fenn, Naccsád szárnyal főnixként, fel az égig,
hol dicsérik szépségét, lángeszét, kontya tetejéig.
S a láng közé időnként, sűrű setét füstöt ereget,
bizonyára akkor emleget ”szép szókkal”, engemet.

Jelzőkkel “dicséri” azt, ki Naccsád bánatára megszült,
bizonyára csuklik is ott fenn: ha már le nem szédült.
Naccsádhoz sokkal jobban illene az ostor és a nadrág,
tán tudna is mit beletenni, ha olykor pödörné a bajszát.

Mert-hogy igencsak vonzódik Naccsád a kékhez,
főleg ha hatalmas és Kegyeden is jó munkát végez.
Legyen hát benne sok öröme fenséges Naccsád,
 s költőként énekelje meg: a Boci-Boci farkát!


Budatétény 2017. január 31.

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )