Varró Brigitta : Újratervezés 3. rész

 

 

Az arc nélküli lány arca kirajzolódni látszik.

Ismerem. Egészen jól. Volt egy közös ügyünk. Zoltánnak hívják, aki történetesen az ő férje.

Tíz évvel ezelőtt történt egy tavaszi reggelen, hogy Zoltán belegyalogolt az életembe. Szélsebesen jött szemben a járdán, fejét lefelé lógatva a telefonjába merülve. Összekoccant a fejünk. Egymásba merülő tekintetünk röntgensugárszerűen hatolt a lelkünk belsejébe, egyenesen oda az űr felé, mely jó ideje jelen volt mindkettőnkben. Kinek, kinek a maga módján a saját rése a pajzsán.

Így kezdődött a mi hónapokig tartó titkos szerelmünk, mely egyszerre volt a mennyország s maga a pokol. Szárnyaltam és vergődtem, ebben a viszonyban.

Egy kócos reggelen aztán, mikor a tükörben szemtől-szembe magammal, kinyújtott karral próbáltam letörölni elérhetetlen könnyeimet, döntöttem. Másnap szakítottam Zoltánnal.

Nagyon fájt, pokolian szenvedtem. Valamit a csúcson abbahagyni a legnehezebb dolog, azt hiszem.

Kapcsolatunkat úgy vágtam el, mint éles penge az anyagot. Gyorsan, és visszavonhatatlanul. Se telefon, se találkozás, csak a lelkemet marcangoló magány és fájdalom.

Hónapok teltek el így. A férjem tudta. Tudta az egészet.

Együtt maradtunk mi ketten, befoltozott lelkünkkel, melynek a legmélyére beástuk fájdalmainkat. Volt valami ott, valami, ami erősebb volt a fájdalomnál. Valami emberfeletti mély, őszinte szeretet, ami továbbvitt minket. Lassan visszataláltunk egymáshoz s egy még erősebb kötelék alakult ki közöttünk. Kaptunk még tíz évet a sorstól.

Aztán ezen októberi napon a karma törvénye benyújtotta a számlát.

Semmi sem maradhat büntetlenül. Át kell hát éljem a fájdalmat, amit okoztam akkor.

Vajon mennyit bír el két ember lelke? Van-e egy határ valahol a végtelenben?

Meddig táncolhatunk pengeélen?

Legutóbb szerkesztette - Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 27 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)